Éreztétek már magatokat megalázottnak a pékségben vagy a postán, amikor egy marék apróval fizettetek? Gáborral ez történt.

Azok kedvéért, akik lusták végigolvasni, a történet röviden: Gábor aprópénzzel fizet, pontosan kiszámolva a jegy árát, mire a sofőr az utasok füle hallatára elküldi az anyjába. Ezután hamis névvel próbálja meg lerázni levélírónkat, majd leszálláskor még be is mutat neki.

Az időpont: augusztus 19., 8:45-9:03. A helyszín: a Vezér utcáról induló, LMG-051 rendszámú 14-es busz. A szereplők: P. Gábor utas és K. "menjanyádba" Mihály járművezető. (A DKV-nak természetesen teljes nevekkel továbbítjuk a sztorit.) Teljes levél a "tovább"-ra kattintva.

Nem gondoltam volna, hogy a nagy számok törvénye alapján egyszer rám is sor kerül, de úgy látszik a DKV figyelmes munkatársainak a keze mindenhova elér. Szeretném megosztani mindenkivel a csütörtök (2010. augusztus 19.) délelőtt velem történt eseményeket.

 

Mivel a belvárosban volt dolgom, gondoltam, hogy igénybe veszem a DKV szolgáltatását és buszra ülök. Volt már ilyen többször is, elvégre csak éltem már 23 évet ebben a városban.

 

Mint tudatos fogyasztó és felhasználó úgy gondoltam, hogy megkönnyítem a buszsofőr dolgát, és nagy címlet helyett pontosan kiszámolom a vonaljegy árát, ehhez pedig aprót használtam (5 forintos azért nem volt benne). A 8:45-kor a Vezér utcáról induló 14-esre szálltam a 2. megállónál (Nyék utca), ahol is kértem egy jegyet, majd átadtam az előre kiszámolt összeget (320 HUF) a sofőrnek. Ekkor hatalmasra nyílt szemekkel nézett rám, és másodpercekig meg se szólalt. Először azt hittem, hogy valahonnan ismernem kellene, de mint utólag kiderült, vélhetően édesanyámat hitte ismerősének, ugyanis később többször is rá hivatkozott…

 

Hogy mi is történt? A sofőr először kérdőre vont, hogy mit képzelek magamról, hogy egy marék apróval szúrom ki a szemét. Ezt nem teljesen értettem, azt hittem elszámoltam magam. Mondtam neki, hogyha véletlenül kevesebb, akkor persze kipótolom, és utólag is elnézést kérek. Mondta, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy „Mi az hogy aprót ad? Csak nem gondolja, hogy majd így adok vissza a többi utasnak?” Én ebben nem találtam semmi kivetni valót, és mondtam, hogy „Amennyiben megkapják a pontos visszajárót, gondolom nincs semmi probléma.” A beszélgetés további része lentebb:

 

- Sofőr: Na, ne szórakozzon velem!
- Én: Elnézést, de továbbra sem értem, hogy mi a probléma?! Ha minden igaz pontosan kifizettem a jegyet, amit kezeltem is.
- Sofőr: De így, apróval? Mit képzel magáról?
- Én: Ne haragudjon, de úgy tudom, hogy nincs külön előírás arra, hogy milyen címletekben kell a jegyet megváltani. Továbbra sem értem mi a gond?! (Megj: A sofőr fülkéjének oldalán a következő szöveg áll: „A járművezetőt mentesítse a pénzvisszaadás alól!” Ez maradéktalanul megtörtént.)
- Sofőr: Na, jól van, akkor takarodjon hátra!
- Én: Ne haragudjon, de mégis mivel érdemeltem ki ezt a hangnemet?
- Sofőr: Na, akkor húzzon hátra! (ismétlésszám: 4)
- Én: Láthatnám az igazolványát?
- Sofőr: Azt meg minek?
- Én: Hogy panaszt tehessek a felettesénél!
- Sofőr: Engem ne fenyegessen!
- Én: Én nem fenyegetem, pusztán nem értek egyet a viselkedésével és azzal a hangnemmel, ahogy beszél?! Fizettem a szolgáltatásért, kezeltem a jegyet; továbbra sem értem, hogy mi a gond. Szabad megtudnom a nevét?
- Sofőr: B*** Boldizsár (enyhén habozva)
- Én: Ha jól látom a műszerfalra dobott igazolványán K**** Mihály szerepel?! (Megj: Verbális válasz nincs először, pusztán egy hatalmas fintor.)
- Sofőr: Na, akkor húzzon hátra!
- Én: Semmi akadálya. Csak szeretném jelezni, hogy panaszt fogok tenni a felettesénél!
- Sofőr: Engem ne fenyegessen! Érti!? Ne fenyegessen!
- Én: Nem fenyegetem. Csak jelzem, hogy panaszt fogok tenni.

 

Ez volt az a pont, ahol úgy éreztem: meddő vitát folytatunk, így inkább kerestem magamnak egy ülőhelyet, a busz pedig elindult a megállóból. A beszélgetésnek egyébként szem- és fültanúja volt mind a 4 utas, aki reggel a buszon ült (egy középkorú féri és nő, és két nyugdíjas korú hölgy). Miközben haladtam be a városba szép lassan én is kezdtem elfelejteni a dolgot, és már-már úgy voltam vele, hogy inkább nem is foglalkozom az egésszel. Ekkor jött a ’fordulat’, vagy hát a történet eleje alapján nem is tudom, hogy mi?! Inkább a folytatás…

 

9:03-kor leszálltam a Jókai utcai megállónál. Gondoltam, hogy visszanézek még, aztán csak hogy megnyugtassam magam, felírom a busz rendszámát (LMG-051). Ekkor olyat láttam, amilyet én még soha az elmúlt 23 évben?! A sofőr csak arra várhatott, hogy visszanézzek a buszra, mert nemtetszését számára egyezményes – számomra sokkal inkább offenzívnek vélt – kézmozdulatokat használva jelezte, illetve a bejegyzés elején már említett ismeretségi kapcsolatot firtatta. Mindezt hosszas másodperceken keresztül az összes utas szeme láttára és füle hallatára. Ennyi nem volt elég, a mutogatás azt követően is folytatódott, hogy a busz elindult. Ezután jobbnak láttam, hogyha inkább más irányba nézek, és tudomást se veszek a magáról teljesen megfeledkezett sofőrről.

 

Továbbra sem értem, hogy mi lehetett a sofőr számára a probléma?! Talán az, hogy apróval fizettem? Egyrészről mivel buszon mindig így szoktam, gondoltam ebből nem lehet gond, másrészről pedig ezt általában szeretik is. Azt csak mellékesen jelzem, hogy a sofőrnél mindösszesen 2 db fém 100-as és 1 db 50-es volt, így nem tudom, hogy mondjuk a nálam található ezresből például hogyan adott volna vissza? Én még azt is megértem, hogyha nem szereti az aprót, és megkér, hogy máskor próbáljak nagyobb címletet hozni. Ez teljesen rendben is lett volna. De ez a stílus és hangnem? Még az én 23 éves koromban is felháborító!? (A szolgáltatás árát kifizettem, a vonaljegyet kezeltem és az utazási feltételeket sem szegtem meg. Azt hogy a sofőrnek csak rossz napja volt, vagy tényleg ilyen a stílusa, azt nem az én tisztem megítélni, de az, ahogy a leszállásom után viselkedett, és hogy hamis nevet diktált be nekem, szerintem önmagáért beszél. Az általa megszóltatott hangnem, a felmenőim szidalmazása, és az hogy többszörösen – általam eddig nem is ismert jelekkel – beintett abszolút mértékben indokolatlan és szükségtelen volt.

 

Valamilyen szinten én is hibásnak érzem magam, hogy Debrecen közlekedése olyan jelenleg amilyen. Ugyanis az elmúlt 23 évben nem tettem soha panaszt, hogyha olyan eset történt velem, amit jelenteni kellett volna – bár mentségemre szóljon, hogy 7 éves koromig nem tudtam írni –, de ennek most vége. Most telt be a pohár. Ezért is született meg ez a bejegyzés.

 

Az atrocitás ellenére hozzátenném, hogy minden elismerésem azok számára, akik tisztességesen és emberségesen végzik a munkájukat, és elhiszem, hogy néha frusztráló lehet a debreceni tömegközlekedésben dolgozni, de a K. Mihály által megütött stílus és hangnem szerintem túllőtt a célon. Még akkor is, hogyha vélt igazát próbálta védeni, amit azóta sem tudok egyébként belátni. Hogyha én tévednék, és a cég álláspontja valóban megegyezik alkalmazottjukéval, akkor azt persze tudomásul veszem és a továbbiakban annak megfelelően cselekszem; de ez esetben először részletes(ebb) tájékoztatást várok. Azonban nem hiszem, hogy a debreceni tömegközlekedést alakítók, szervezők és az azt megvalósítók számára ez a fajta viselkedés lenne a helyes és követendő út, ezért a jövő hét folyamán elektronikus és postai úton is panaszt teszek a fent említett sofőr felettesénél, és kérem, hogy a többi utas nyugalma érdekében vizsgálják ki az ügyet, és tegyék meg a szükséges lépéseket.

 

P. Gábor (23, Debrecen)